utcaifoci.hu
Vasárnap megkezdődött az idei Hajléktalan Labdarúgó Világbajnokság Chile-ben. Hazánkat a Oltalom Sportegyesület képviseli egy férfi és egy lánycsapattal.
Három meccs után a férfiak a B csoport első helyén állnak.
További friss hírek https://www.facebook.com/pages/Oltalom-Sportegyesület
A FIFA Football For Hope támogatásával megrendezésre kerülő második magyarországi Fair Play Football Roadshow nyolc fordulója után 2013.december 14.-én kerül megrendezésre a Fair Play kupát nyerő csapatok bevonásával a második magyarországi Fair Play Football Gála.
A nyolc különböző magyarországi és határon túli helyszínéről érkező csapatok már kivívták a jogot, hogy játszanak a év Fair Play csapatának díjáért.
A bajnokság a Fair Play különleges szabályai szerint, bírók és síp nélkül, a fair play szellemiségét közvetítő mediátorok bevonásával kerül megrendezésre.
Célunk a bajnokság sorozattal, hogy az egyes – egymással vélt vagy valós érdekellentétben álló – társadalmi csoportok az esélyegyenlőség és a párbeszéd jegyében, egy mindenki által kedvelt terepen, a futballpályán, a Fair Play foci különleges szabályainak segítségével kezdjenek párbeszédet, alakítsanak ki pozitív emberi kapcsolatokat.
Meghívott Csapatok:
-Budapest (H)
-Szabadka-Palics (SRB)
-Üllő (H)
-Észak-Komárom (SK)
-Balassagyarmat (H)
-Ráckeresztúr (H)
-Balatonkenese (H)
-Gyál (H)
Helyszín: ELMÜ Sportcsarnok
Budapest, XIII. kerület, Népfürdő utca 18-20.
Időpont: 2013. December 14. 12 órás kezdéssel
Gyere velünk világot látni!!!
2013-2014
Az Oltalom Sportegyesület futball szakosztálya ismét felvételt hirdet.
Várjuk mindenki jelentkezését, aki elmúlt 12 éves, és van kedve fejlődni, egész éven át rendszeresen edzésre járni. Részt vehetsz több hazai és nemzetközi nagyszabású bajnokságon Európában, és Dél Amerikában. Tagja lehetsz a Magyar Utcaifoci és Fair Play válogatottnak. Magyarország színeiben ott lehetsz a 64 nemzet 72 csapatának részvételével megrendezendő nagyszabású világbajnokságon is.
Az edzéseken és a világbajnokságon való részvétel ingyenes. Kitartó és megbízható sportolóink számára felszerelést biztosítunk már a felkészülési időszakban is.
A Chilébe és Münchenbe utazó csapat teljes futballfelszerelést kap (mez, melegítő, futballcipő, sportszár stb.).
Jelentkezni lehet személyesen az edzések alkalmával:
Szerda: 17- 19
Szombat: 9 – 12
Futball tudásra való tekintet nélkül mindenkit szívesen várunk.
Helyszín:
VIII. kerület Szentkirályi utca 26. III. emeleti tornaterem. (Öltöző és zuhanyzó is van.)
Megközelítés: 5 perc séta a Kálvin térről
Minden jelentkezővel személyre szabott megállapodást kötünk a felkészülés idejére.
Bővebb információt a Dankó utca 9-ben vagy az edzések helyszínén kaphattok, illetve a www.utcaifoci.hu vagy facebook/Oltalom Sportegyesület oldalakon is megtaláltok minket.
Várunk mindenkit szeretettel.
Tisztelettel: Rákos András
OSE
Ma kétszer is felcsendült a magyar himnusz az 59 csapat részvételével megrendezésre került Poznani bajnokság záró napján. Megbűnhődtük a múltat és a jövendőt is, és bár mindannyian alaposan elkeseredtünk a végére, azért annyira mégsem, mint az szokás nálunk, így hát mindkét mérkőzésünket megnyertük.
Vidáman indulunk hamarosan haza mindazzal, amit itt, Poznanban szereztünk, holnap korán reggel, pontosabban hajnalban.
Ezért arra kértem a fiúkat-lányokat, már most este pakoljanak be.
Hogy ne hagyjunk itt semmit, listát készítünk, mi az, amit itt kaptunk és elviszünk magunkkal.
1. A meccsek hangulata, ahogyan egyre nőtt a feszültség és a tempó, ahogy egyre közelebb kerültünk a döntő napjához, a végső mérkőzéshez.
2. A szurkolók mosolya, akik eleinte kevesen voltak, leginkább magyarok a magyaroknak, majd csatlakoztak a románok, bolgárok, később a hollandok, majd a chileiek… a mexikó-magyar elődöntőn pedig már legalább 10 csapat nekünk drukkolt.
3. A győzelem édes íze, amelyet eleinte mindkét csapat érzett, aztán egy ideig csak a lányok
4. A vereség keserűsége, és a talpraállás fájdalma, a vesztesek ereje… vannak leckék, amiket nem lehet a dobogó legfelső fokán megtanulni – most kaptunk abból is egy nagy adagot.
5. És a tárgyi emlékek: egy plakett és érmek a fiúknak a 21. helyért, illetve egy plakett és érmek a lányoknak a harmadik helyért, mert IGEN, BRONZÉRMESEK LETTEK! A meccset a kirgizek ellen nem írom le, nézzétek meg, élvezkedjetek ti is, bár annyira nem fogtok izgulni, mint mi a pálya mellett és ők a pályán…
6. És a ráadás: Üveges Katalin (24, HUN) lett a torna legjobb női játékosa. Díja a dicsóség, elismerés és egy üveg focilabda.
Mivel nagy keletje és értéke van a magyar mezeknek, megy a csere-bere, szinte minden csapatból megkerestek már minket, a játékosokat. Magasan állunk a tőzsdén :-), egy magyar gatya érhet két olaszt is, vagy egy lengyelt és egy argentint… nem is csoda, ilyen játékosok mellett!
Ezen kívül pár focilabdával és apróságokkal lettünk gazdagabbak… köszönjük Poznan ezt a felejthetetlen hetet, az izzadságot, könnyeket, mosolyokat…
Ha Isten is úgy akarja, jövőre Chilében újra megpróbáljuk a lehetetlent 🙂
Addig rengeteg dolgos nap, adománygyűjtő találkozó, szponzorkereső hívás van még hátra, illetve előre, mindig csak előre.
Hajrá Magyarország!
Nevet? Ugyan, hiszen nem sír az az egyik sem. Nincs rá ok.
Holnap bronzmérkőzést játszunk Kirgizisztánnal, miközben a döntőben Chile és Mexikó találkozik (megint).
Az a Mexikó, amelyik minket megvert ma. Gyorsabbak voltak, pontosabbak. És még így is csak büntetőkkel sikerült nekik. vagyis a büntetőknél nem sikerült nekünk.
3:1-ről felálltunk, illetve felálltak: Anita, Üveg, Orsi, Bori, Kinga, Vanda, Kata, Anikó
Atyaég, ha láttátok volna (láthatjátok is ), mit műveltek a lányok a pályán!
Így feljöttünk 3:3-ra. Izgultak a bírók, sikoltoztak a nézők, több százan szurkoltak, hollandok, lengyelek, argentínok… Öcsiék a lelátón fokozták a hangulatot, Carlos a pálya mellett. Tényleg olyan percek voltak ezek, amiért érdemes élni, olyan igaziak, amikor megláthatod valakinek az arcát is, és nem csak az álarcát – a lányoké gyönyörű volt, harcias és elszánt. A mexikóiaké is.
Mikor a bíró lefújta a meccset, még mindig 3:3 volt. Büntetők, hirtelen halál. Ez azt jelenti, hogy az a csapat nyer, aki először előnyt szerez. Első lövés – gól mindkét csapatnál. Második lövés – gól mindkét csapatnál. Harmadik lövés – Bori kivédi, extázis, majd a mexikói kapus is sikeresen véd.
Negyedik lövés – gól mindkét csapatnál. Ötödik lövés, a mexikói bevarrja, a miénk a kapufáról kifelé pattant. Ennyi. Sírás, elkeseredés, majd talpraállás.
A fiúk közben megfordították a széljárást – nyertek! 10:5-re verték Dániát, így holnap a 21. helyért játszanak.
Híradás vége.
Hajrá Magyarország!
Emlékeztek még arra, hogy tegnapelőtt vesztettünk az ukránok ellen?
Mi már alig, azóta ugyanis további négy meccset vesztettünk el, így a csoportunkból az utolsó helyet megszerezve 1 ponttal megyünk tovább a Poznan City Kupába, ami a 17-24. Helyet jelenti. Vagyis, ha ebben a csoportban elsők leszünk, akkor viszünk haza kupát (juhééé), és megszerezzük a 17. helyezést, ami, a második legjobb eredmény lenne a fiúknál 2006 óta, de addig még sok hullám kifut a Malta-tó partjára…
Azt az egy pontot egyébként a franciáktól vettük el – 4:4 volt a vége, de a büntetőknél ők voltak ügyesebbek. Lehet, hogy a lábaik is, de a fejük biztosan.
3 nap alatt 5 vereség… nem voltak sem a játékosok, sem az edzők irigylésre méltó helyzetben.
Te mit mondnál a csapatodnak, miután zsinórban 5 mérkőzést elveszítettek?
1. Csak így tovább – nem jó
2. Semmi baj – nem igaz
3. Lesz ez jobb is – nem tudhatod
4. Hát ezt elrontottátok – nem segít
5. B+, azonnal indulunk haza – nem tehetjük, és nem is akarjuk
Nem tudom, megtaláltuk-e a megfelelő mondatokat, próbáltuk, ami tőlünk tellett, de a nagyja, mint eddig is, most is a srácokon múlik. Remélem, most már alszanak, és álmukban megverik Dél-Afrikát. Aztán csörög a vekker, felkelnek, és 13:40-kor ébren is megteszik ugyanezt.
Közben a másik nem képviselői (nem írhatom azt, hogy a gyengébbik nem, mert nem ez a nem a gyengébbik) töretlenül és veretlenül haladnak a cél felé. A cél, amit leírni sem merek… a cél, ami sosem volt ilyen közel, és mégis, sosem volt ilyen erősen elzárva előlünk. Három dél-amerikai csapaton kell átverekedni magunkat: Argentína, Mexikó, Chile, ebben a sorrendben.
Ebből a trióból kettőt már megvertünk, de a foci már csak olyan, mint amikor az ember ittasan, a tudta nélkül egy melegbárba téved: érhetik meglepetések.
Szóval “keep your fingers crossed”, ahogy nagy barátaink, az angolok mondanák (Bréking nyúz: novemberben vendégeik leszünk Manchesterben, szóval szeretjük őket tiszta szívvel, érdek nélkül), és 13.20-kor is legyen pár gondolatotok felénk.
Hajrá Magyarország!
És van úgy, hogy a három pont kerül az ukránokhoz. Most ez utóbbi történt – fiaink elvesztették veretlenségüket, és mint minden első élmény, ez is kissé fájdalmas volt.
Pedig vezettünk… és itt jöhetnének olyan, focivezérek és vezérfocisták szájából megszokott mondatok, amelyek úgy kezdődnek: Ha…
Öcsi lesérült, helyette Bori állt be a kapuba, aki fantasztikusan védett. Az ukránok azonban összekapták magukat, 3:3-ról megindultak. 4:4-ig tudtuk velük tartani a lépést, de ők egyre erősebbek lettek, mi pedig leszakadtunk. Jobbak voltak nálunk ma, ez tény, ezt mutatja az eredmény is.
Ha az eredmény után kapnánk prémiumot, netalán extra meccspénzt, most talán sajnálnám is. De itt nem csak ez a lényeg. Ez nem a Bajnokok Ligája, ez a Homeless World Cup. Itt meg kell tanulni felállni, bízni a csapattársban, belefeszülni az ellenszélbe, mint otthon az utcán, a munkahelyen, mindenhol. És ha ez sikerül… akkor nem csak a pályán nyernek ezek a fiúk.
A lányoknál is volt izgalom bőven. Tavaly Mexikó nyert otthon, Chile lett a második, Brazília a harmadik. Dél-amerikai országok, jelentős futballmúlttal (nem csak az 1960-as évekből, hanem 2000 után is), így mindenki őket várja befutónak. A legtöbben Chilét, mert hatékony, technikás csapattal jöttek. Az egyik lány olyan erősen rúg, hogy amikor egy eltévedt lövése eltalált egy nyugodtan repülő vadkacsát, az menten szörnyethalt.
A kapusuk akkora, hogy egy lépéssel átéri a kaput, állítólag már a szülei is kapusok voltak, bölcső helyett hálóban ringatták, és a vacsoráját sem odaadják, hanem odalövik neki – ha elkapja, ehet. Szóval joggal várja mindenki őket az első helyre, félelmetesek egyénileg és csapatban is. Ja, mi azért jól megvertük őket ☺ Magyarország – Chile 6:4.
A campusba visszatérve élőzene, sütögetés, éneklés, tánc, zene volt az esti program, alkohol és drogok nélkül, mert hisszük, hogy így is lehet. És ilyenkor látszik, milyen fontos a nyelvtanulás – ha tudsz angolul, nem kell az edzőhöz szaladgálni azzal, hogy „Hogy mondják angolul azt, hogy eljönnél-e velem meginni valamit?”
Jaj, de mennyire hogy hajrá Magyarország!
Ezzel a kifejezéssel először gyerekkoromban találkoztam, azt hiszem, Knézy Jenő szájából hangzott el. Később talán Vitray, majd Hajdú B. is használta, mindhárman akkor, amikor a magyar csapat esélyeit latolgatták egy-egy nemzetközi bajnokságon való részvétel, kijutás kapcsán.
Belém égett ez a két szó, és az utána öntött feltételezések tömege is.
Ha ez a csapat nyer, és legalább ennyivel megveri a másikat, míg az a csapat veszít, de amazok is kikapnak emezektől… belefájdul az ember feje!
Mit lehet ilyenkor tenni?
Bizonyára sok megoldás van, az egyiket a férfi csapat ez elmúlt három napban megmutatta: csoportelsőként jutottak tovább a kvalifikációs szakaszból, így akárki csinálhat akármit, mi már ott vagyunk a második körben. Így azért egszerűbb, nem?
Ehhez nem kellett más, mint megnyerni az összes mérkőzést (igen, ma behúztuk a dánokat és a ranglista elején tanyázó litvánokat is), közben végig tisztelettel bánni bíróval, partjelzővel, játékossal egyaránt (ezért csak egy becsúszó szerelés miatti kék lapot gyűjtöttünk be, ami igazán semmiség), nem elszállni, amikor 5:0-ra vezetünk, és nem elkeserednni akkor sem, amikor 3:0-ás vezetésnél a másik csapat zsinórban lő négy gólt, és ezzel átveszi a vezetést.
A recept tehát megvan, lehet utánunk csinálni – az edzéseinken szeretettel (és ez tényleg így van) várunk minden leendő játékost, aki kedvet érez magában, és persze erőt is, meg kitartást, hiszen szeptembertől még szigorúbb elvárásoknak kell megfelelni.
És a lányokkal mi van? – kérdezheti joggal például Bereczkiné Kulcsár Ildikó, így hát az ő megnyugtatásra (is) közlöm: a lányokkal minden rendben.
Igaz ugyan, hogy szárazkolbászban, szalonnában és jófajta házikenyérben hiányt szenvedünk (na jó, nem mindenki szenved, és már Orsi is kezd hozzászokni), de az eredmények jönnek gazdagon.
Ma a Warriors of Wales (a Walesi Harcosok) csapatával találkoztak és hagyták őket állva, illetve gyakran a földön fekve, mert az eső után csúszóssá vált a műfű.
Ennél jobban vereséget csapat még nem viselt: a játék végén a walesi csapat páros sorfalat állt lányainknak a pálya kijáratánál. Megható volt ez a tiszteletadás, nem is mertek először Anitáék kijönni, azt hitték, nekik is be kell állni a sorba…
Holnaptól minden egy kicsit nehezebb lesz – az ellenfelek, a fáradtság, a feszültség, de mint eddig, ezután is a legtöbbet adjuk abból, amink van: bátorság, kitartás, küzdőszellem.
Hajrá Magyarország!