Hírek

Hétfői mottónk: Avagy fogsz te meccset elveszíteni! (Forrás: Bereczki Orsolya, Balmazújváros)

Ha valaki már a címet sem érti, annak megnyugtatásul közlöm: nincs egyedül. Kis túlzással az egész világ értetlenül állt ma a magyar csapat teljesítménye előtt.
Hogy lehet az, hogy egy piciny ország, ahol a legfiatalabb klasszis focista is már bottal jár és csak pépeset eszik, végigveri az egész mezőnyt, nem tisztelve sem származást (Anglia, a futball hazája), sem méretet (Hollandia, ahol a lányok magasabbak, mint a mi fiaink)?

De kezdjük az elején.
Urak voltunk, az biztos: délben játszottuk az első mérkőzésünket, ahol fiaink könnyedén kerekedtek felül Svájc csapatán.
Magyar honfitársaink, ne aggódjatok! Megfizettünk az összes szenvedő frankhitelesért, minden elvesztett otthonért mi, a hajléktalanok! Úgy vertük őket vissza trezorjaik árnyékába, hogy többet nem jönnek még a Kárpátok közelébe sem!

Három órával később Angliával léptünk pályára. Mindenki elkötelezett volt mindkét oldalon. Hat-három, gondoltuk mi, és mosolyogtunk. Three to six – gondolták az angolok, és szúrósan néztek ránk.
Keményen kezdtek, technikásan, erősen, de mi álltuk a sarat. Az első gólt ugyan mi kaptuk, de ez volt az utolsó is egyben.
Innentől kezdve – kezdeti meglepetésünkből felocsúdva – egyre csak szórtuk a gólokat, átlagosan kétpercenként egyet, így a végeredmény… a végeredményt a kommentekben kérjük.
Az első helyes megfejtő (aki nem lehet csapattag, sem edző vagy menedzser, és Pál Attila sem) jutalma egy dedikált mez!

15:20-kor a szimpatikus dán lányok érkeztek, hogy aztán ugyanolyan szimpatikusan, de kicsit megizzadva és kifáradva távozzanak.
Szerettük őket, ők is szerettek minket annak ellenére, hogy 9 gólt kaptak, miközben csak 1-et rúgtak. Azonban annyira talán már ismeritek a HWC-t, hogy tudjátok, nem csak ez a fontos… ami igazán fontos, a szemnek láthatatlan, nem az eredményjelző táblán, hanem a csapatban, a szellemiségben, a küzdésben található meg. Persze mindez merő buziskodás lenne, ha nem mi nyertünk volna, így azonban elmegy. Ugorjunk.

18:40, utolsó mérkőzés. A nap lemenőben, a hőmérséklet 24 fok. Jönnek a holland lányok. Magabiztosak, vidámak, elszántak. Mellettük a focistáink kislányoknak tűntek, mind a centik, mind a kilók tekintetében. De a pályán mindez nem számít. Ami számít, az a 4 gól, amivel Üveg megszórta a kapujukat az első 5 percben.
Ami számít, az az okos játék, Orsi firnyákos passzai, Anita kökemény szerelései, Vanda macskareflexei a kapuban, Kinga cselei, Kata villámgyors irányváltásai… „Exceptional team” mondta az ausztrál bíró, Harry, akiról már tegnap is olvashattatok. És itt most be is fejezem, nem szállunk el, hanem továbbra is tesszük, amit eddig: játszunk szívvel-lélekkel, magunkért és értetek is.

Hajrá Magyarország!

Avagy fogsz te meccset elveszíteni!.

… mert csapataink a csúcson kezdtek. A fiúk és a lányok is magabiztosan nyerték első napi mérkőzéseiket. Akik olvasták a tegnapi bejegyzést, biztos tudják, kikkel játszottunk – akik nem olvasták, azok tegyék meg most, és utána haladjanak tovább ezzel a posztttal 🙂

Először fiaink léptek pályára, hogy egy szigetország szülötteivel mérkőzzenek meg. Szerencsére nem volt olyan meleg, mint a múlt héten, de a meccs így is embert próbáló volt. A rendszeres edzések és a kargowai edzőtábor azonban éreztette hatását: mind fizikailag, mind technikailag domináltuk a 2X7 percet.
A végeredmény olyan “törpék és Hófehérke” féle lett, vagyis 7:1 nekünk.
Bár a játékosok is érezték, hogy nem voltak teljesen összeszedettek, és egy erősebb csapat ellen ez a teljesítmény nem lett volna elég, az öröm és a siker mindenkinek jólesett. Jó úgy kezdeni egy világszintű foci tornát, hogy hozzánk kerül mindhárom pont, hisz ezen a téren nem vagyunk elkényeztetve…

Három előtt 10 perccel lányaink léptek a zöld műfűre, ahol a pampák szülötteivel, a világ legnagyobb marhaállományával rendelkező dél-amerikai ország senoritáival találkoztak. Igaz, ezeket a lányokat nem Maradona edzette, de azért kitettek magukért – nem az ő hibájuk, hogy a mieink sokkal jobbak voltak náluk.
Parádés passzokkal, gyors, technikás játékkal 13 gólt lóttünk nekik, miközben mindössze egyet kaptunk. Mit lehet erre mondani? Csak így tovább, lányok!
Ami ezt a győzelmet még szebbé teszi, hogy az ausztrál bíró, Harry (aki önmagát csak Happy Harry-nek, azaz vidám Harry-nek nevezi), tavalyi jó szokását megőrizve idén is megajándékozza azt a játékost, aki nem csak játékával, de a pályán tanusított viselkedésével, az ellenfél iránti tiszteletével is kimagasló teljesítményt nyújt. Ezen a meccsen ez a trófea (egy mindössze 140 példányban készült HWC 2013 síp egyike) most hozzánk, pontosabban Üveges Katához került.

Szóval itt tartunk most… teli élményekkel és tapasztalatokkal egy nemzetközi sportesemény résztvevőiként, fáradtan és kimerülten, mégis vidáman fekszünk le, hisz holnap ismét helyt kell állnunk a pályán és a pályán kívül is.

És ha a holnapi programodat tervezed, itt vannak a mérkőzéseink időpontjai, amelyeket élőben a www.homelessworldcup.org címen láthatod.

Férfiak:
12:00 Magyarország – Svájc
15:00 – Magyarország – Anglia

Nők:
15:20 Magyarország – Dánia
18:40 Magyarország – Hollandia

Hajrá Magyarország!

via ennél már csak rosszabb eredményeink lehetnek….

Elkezdődött a 2013-as Homeless World Cup Poznanban.

Immár 11. alkalommal rendezik meg ezt a világbajnokságot, amelyen az OSE csapatai 2006 óta minden évben részt vesznek.
Idén – tavalyhoz hasonlóan – két csapattal jöttünk, mind a férfi, mind a női kupában képviseljük szeretett hazánkat.
Tegnap 900 kilométert utaztunk autóval, ami több, mint fél napig tartott. Éjjel 11-kor, kimerülten érkeztünk meg Poznanba, ahol egy egyetem kollégiumában szállásoltak el minket.
Nem lehet okunk panaszra, a 2 illetve 3 ágyas szobák kellemesek, tiszták, és a csapattagok egymás melletti szobákban alszanak – kell ennél több?

A mai program nem volt túl sűrű, lényeges pontjai a parádé és a sorsolás voltak.
A parádé a Malta-tó partján zajlott, itt vannak a pályák is, úgyhogy a számtalan kajakos sikert megélt helyszínen fogunk focizni a következő nyolc napban.
A sorsolás eredményéről, hogy a csoportunk kemény-e vagy sem, nem érdemes elmélkedni – a meccsek során minden kiderül, és amúgy is mindig 100%-ot kell nyújtanunk, és/vagy minimum egy góllal többet rúgni, mint az ellenfelünk. Vagy eggyel kevesebbet kapni…

Estére azt is megtudtuk, mit hoz a holnap!
A hölgyek Argentínával játszanak 14:50-kor, az urak 13:40-kor Észak-Írország csapatával mérkőznek meg.
Mindkét meccset élőben és ingyenesen megnézhetitek a www.homelessworldcup.org oldalon, ahol számtalan érdekes képet is találtok.
Jó szurkolást, drukkoljatok, lájkoljatok, osszátok!
Hajrá Magyarország!

Forrás:Facebook.

A labda már nem gurul a Zocalo terén – véget ért a 10. Homeless World Cup rendezvénye. Eddig ennyiszer gyűltek össze a csapatok a világ minden tájáról, hogy – az alapító elnök, Mel Young szavaival élve – megmutassák a láthatatlan embereket, az árnyékból a fényre engedje azokat, akikről a mindennapokban nem veszünk tudomást.

Az utolsó nap, a döntők napja volt, mindegyik kupa sorsa vasárnap dőlt el. Bár a magyar csapatnak esélye sem volt kupához jutni, a biztonság kedvéért utolsó meccseinket még azért elvesztettük. A fiúk az ukránok ellen, a lányok a fehérnadrágos kirgizek ellen vesztettek, büntetőkkel. Mindkét mérkőzés tartogatott felemelő pillanatokat.
Minden igaz magyar szemébe könnyet csalt, amikor Dél-Amerika egyik legszebb és legnagyobb főterén felcsendült a magyar himnusz és imánk, amely ugyan ismét nem talált meghallgatásra, ezúttal a világ másik feléről szállt az ég felé-.

Az is szívet facsaró látvány volt, ahogy néhányan lányaink közül a büntetőrúgás leple alatt hazagurítottak, vagy hazagurításnak álcázva büntetőt lőttek a kirgiz kapusnak. Így hiába volt a mi kapusunk, Majosházi Zsuzsi, aki klasszisokkal volt jobb kirgiz kollégájánál, mivel neki ezt a szívességet az ellenfél mezőnyjátékosai nem tették meg, egy góllal kikaptunk.

Ami azonban még a legkérgesebb matrózt is megpuhította volna, hogy a férficsapat nőtagja, Friss Eszter lőtte a csapat utolsó gólját, az ukránokkal vívott mérkőzés utolsó percében – neki ellenben mindez az első volt. Ez a teljesítmény John Moses edző kiváló munkáját és formaidőzítését dicséri. Egy csöppet az ukrán játékosok is besegítettek – érdemes megnézni a teljes videót.
Amikor nagyvonalúságról és úriemberi viselkedésről van szó, nem mindig keleti szomszédink jutnak eszünkbe. A Mexikóban felvonultatott ukrán játékosok stílusa, megjelenése sem vetekedett egy vérbeli angol gentlemanével. De amit a pályán műveltek, az utolsó percben… -nézzétek meg, mondom néktek, megéri

Lehet ezek után még jobb? Lehet, elintézték.
Ott volt rögtön a két döntő, Mexikó-Brazilia a női vonalon, Mexikó- Chile a férfi vonalon. Mindkét mérkőzést az első számú kereskedelmi csatorna élőben közvetítette, kommentátorral, több kamerával és többezres szurkolótáborral együtt.
Mivel a rendezvény főtámogatója a telekommunikációban és médiában érdekelt Carlos Slim, a világ (hivatalosan) leggazdagabb embere, illetve cége, a TelMex volt, pénzben nem volt hiány. Volt azonban egy olyan érzés a levegőben, hogy ezért cserébe kettős győzelem az elvárás.
A nők hozták is a mérkőzést, igaz, bírói segédlettel, hiszen 2X2 percig a brazilok csak két mezőnyjátékossal voltak a pályán. Kár érte, mert a kiválóan játszó mexikói csapat enélkül is verte volna őket.
A férfiak meccsére a chileieknek jelentős rajongótábora akadt – sokan szurkoltak nekik csupán azért, mert nem nekik lejtett a pálya.
A kiállítás itt sem maradt el, de a kék lap kiosztása után a chileiek két emberrel is tudtak gólt lőni, összességében többet is, mint a mexikóiak, így övék lett 2012-ben a Homeless World Cup.

Tovább is van, mondjam még?
A zárórendezvény két órás fieszta volt, a végén pazar tűzijátékkal, facebook és email cím cserékkel, sírással, nevetéssel, csókokkal… felemelő, mikor alkohol és drogok nélkül majdnem 1000 ember szíve egyszerre dobban!

Mi, a magyar csapat erre is rátettünk egy lapáttal. A tűzijáték után egy unalmasnak indult tequilázás végül fergeteges (ám kissé belterjes) táncba, kocsmai verekedésbe és színes ásításokba fordult át, majd mindenki fáradtan, de boldogan nyugovóra tért.

Eltelt még 17 óra, repüléssel, átszállással, várakozással és ügyintézéssel, és hipp-hopp, már itthon is voltunk.

(2012-ben) VÉGE

…és gurult tovább a labda a mai meccsnapon is a Zocalón, a napot a lányok indították, Guatemala csapatával találkoztak. Ők könnyű reggeli falatot jelentettek a pályára győzni érkező magyaroknak, a félidőben már behozhatatlan volt a dél-amerikaik hátránya. A második félidőt a lányok a maguk tempójában, gondtalanul labdázhatták végig (végeredmény: HUN 13 – GTM 2). Fiaink helyzetére sem a nyugalom, sem a saját tempóban történő labdázást nem volt jellemző. Kicsivel dél után a lengyel válogatottat legyőző litvánokkal várhattuk a meccs kezdetét jelentő bírói sípszót. A sárgában játszó litvánoknak nemcsak a meze hasonlított a brazil labdabűvészekére, hanem támadójátékuk is. A fiúk csapata pár perc alatt komoly lépéshátrányba került. Bohó Józsi tegnapi gipszeléssel végződő lábsérülése következtében egy fővel csökkent a bevethető cseréink száma. Ugyan a lelátóról minden erejével segítette csapattársait, de ahogy Józsinak is gondot okozott a lábra állás, úgy a pályán harcoló társaknak is. A meccset 4:12-vel zártuk.