Hónap: 2012 október

A labda már nem gurul a Zocalo terén – véget ért a 10. Homeless World Cup rendezvénye. Eddig ennyiszer gyűltek össze a csapatok a világ minden tájáról, hogy – az alapító elnök, Mel Young szavaival élve – megmutassák a láthatatlan embereket, az árnyékból a fényre engedje azokat, akikről a mindennapokban nem veszünk tudomást.

Az utolsó nap, a döntők napja volt, mindegyik kupa sorsa vasárnap dőlt el. Bár a magyar csapatnak esélye sem volt kupához jutni, a biztonság kedvéért utolsó meccseinket még azért elvesztettük. A fiúk az ukránok ellen, a lányok a fehérnadrágos kirgizek ellen vesztettek, büntetőkkel. Mindkét mérkőzés tartogatott felemelő pillanatokat.
Minden igaz magyar szemébe könnyet csalt, amikor Dél-Amerika egyik legszebb és legnagyobb főterén felcsendült a magyar himnusz és imánk, amely ugyan ismét nem talált meghallgatásra, ezúttal a világ másik feléről szállt az ég felé-.

Az is szívet facsaró látvány volt, ahogy néhányan lányaink közül a büntetőrúgás leple alatt hazagurítottak, vagy hazagurításnak álcázva büntetőt lőttek a kirgiz kapusnak. Így hiába volt a mi kapusunk, Majosházi Zsuzsi, aki klasszisokkal volt jobb kirgiz kollégájánál, mivel neki ezt a szívességet az ellenfél mezőnyjátékosai nem tették meg, egy góllal kikaptunk.

Ami azonban még a legkérgesebb matrózt is megpuhította volna, hogy a férficsapat nőtagja, Friss Eszter lőtte a csapat utolsó gólját, az ukránokkal vívott mérkőzés utolsó percében – neki ellenben mindez az első volt. Ez a teljesítmény John Moses edző kiváló munkáját és formaidőzítését dicséri. Egy csöppet az ukrán játékosok is besegítettek – érdemes megnézni a teljes videót.
Amikor nagyvonalúságról és úriemberi viselkedésről van szó, nem mindig keleti szomszédink jutnak eszünkbe. A Mexikóban felvonultatott ukrán játékosok stílusa, megjelenése sem vetekedett egy vérbeli angol gentlemanével. De amit a pályán műveltek, az utolsó percben… -nézzétek meg, mondom néktek, megéri

Lehet ezek után még jobb? Lehet, elintézték.
Ott volt rögtön a két döntő, Mexikó-Brazilia a női vonalon, Mexikó- Chile a férfi vonalon. Mindkét mérkőzést az első számú kereskedelmi csatorna élőben közvetítette, kommentátorral, több kamerával és többezres szurkolótáborral együtt.
Mivel a rendezvény főtámogatója a telekommunikációban és médiában érdekelt Carlos Slim, a világ (hivatalosan) leggazdagabb embere, illetve cége, a TelMex volt, pénzben nem volt hiány. Volt azonban egy olyan érzés a levegőben, hogy ezért cserébe kettős győzelem az elvárás.
A nők hozták is a mérkőzést, igaz, bírói segédlettel, hiszen 2X2 percig a brazilok csak két mezőnyjátékossal voltak a pályán. Kár érte, mert a kiválóan játszó mexikói csapat enélkül is verte volna őket.
A férfiak meccsére a chileieknek jelentős rajongótábora akadt – sokan szurkoltak nekik csupán azért, mert nem nekik lejtett a pálya.
A kiállítás itt sem maradt el, de a kék lap kiosztása után a chileiek két emberrel is tudtak gólt lőni, összességében többet is, mint a mexikóiak, így övék lett 2012-ben a Homeless World Cup.

Tovább is van, mondjam még?
A zárórendezvény két órás fieszta volt, a végén pazar tűzijátékkal, facebook és email cím cserékkel, sírással, nevetéssel, csókokkal… felemelő, mikor alkohol és drogok nélkül majdnem 1000 ember szíve egyszerre dobban!

Mi, a magyar csapat erre is rátettünk egy lapáttal. A tűzijáték után egy unalmasnak indult tequilázás végül fergeteges (ám kissé belterjes) táncba, kocsmai verekedésbe és színes ásításokba fordult át, majd mindenki fáradtan, de boldogan nyugovóra tért.

Eltelt még 17 óra, repüléssel, átszállással, várakozással és ügyintézéssel, és hipp-hopp, már itthon is voltunk.

(2012-ben) VÉGE

…és gurult tovább a labda a mai meccsnapon is a Zocalón, a napot a lányok indították, Guatemala csapatával találkoztak. Ők könnyű reggeli falatot jelentettek a pályára győzni érkező magyaroknak, a félidőben már behozhatatlan volt a dél-amerikaik hátránya. A második félidőt a lányok a maguk tempójában, gondtalanul labdázhatták végig (végeredmény: HUN 13 – GTM 2). Fiaink helyzetére sem a nyugalom, sem a saját tempóban történő labdázást nem volt jellemző. Kicsivel dél után a lengyel válogatottat legyőző litvánokkal várhattuk a meccs kezdetét jelentő bírói sípszót. A sárgában játszó litvánoknak nemcsak a meze hasonlított a brazil labdabűvészekére, hanem támadójátékuk is. A fiúk csapata pár perc alatt komoly lépéshátrányba került. Bohó Józsi tegnapi gipszeléssel végződő lábsérülése következtében egy fővel csökkent a bevethető cseréink száma. Ugyan a lelátóról minden erejével segítette csapattársait, de ahogy Józsinak is gondot okozott a lábra állás, úgy a pályán harcoló társaknak is. A meccset 4:12-vel zártuk.

Tegnap lezárultak a mexikói Homeless Word Cup (HWC) csoportmérkőzései, amelyeknek Mexikóváros díszes főterén, a Zolacon felállított focipályák adtak otthont.

Női csapatunk négy meccset vívott, Kanada, Argentína, Chile és Kolumbia nemzeti válogatottjaival találkozott. A női csapat izgalmas meccseket mondhat magáénak, Kanada és Argentína csapatait jól felépített taktikával és ki
tartással, nagy gólkülönbséggel nyerte (8:1, 8:3), azonban Chile focirutinja ellen a felkészültség és a győzni akarás is kevésnek bizonyult. A kvalifikációs kört Kolumbia elleni 4:2-es győzelemmel zárta. A női csapatot a mérkőzés során tanúsított fair play játékáért a HWC UEFA minősített bírói külön elismerésben részesítették.

A csoportmérkőzések befejeztével férfi és női csapatainkban házi gólkirályt ünnepeltünk, az Oltalom SE női csapatának gólkirály a Wesley János Lelkészképző Főiskola Szociális Munkás szakán tanuló Szabados Andrea.

Férfi válogatottunk házi gólkirály pedig a Wesley János Általános Iskola egykori tanulója, Kolompár Roland, aki jelenleg a Püspökladány FC játékosa.

Nagy arányú gólkülönbségről és feltörhetetlen védelemről a férfi válogatott kapcsán nem beszélhetünk, hiszen olyan csoportban kellett megállni helyüket fiainknak, ahol Chile mellett Csehország, Marokkó és Olaszország szerepelt. A férfi csapatnak az első meccsen a cseh válogatott kiváló helyzetkihasználása mellett a mexikói hőséggel is meg kellett küzdeni. Derekas csatában, azonban a csehek 10:5-re legyőzték válogatottunkat. A második meccs alkalmával a szép focitörténelemmel bíró olasz csapattal találkoztak, amely meghozta a férfi csapat első sikerét (6:4). Az izgalmas véghajrában megszerzett győzelem jót tett a magyar férfi csapat lelkesedésének és motivációjának, azonban a szervezetten felálló és a HWC kupákat sorra halmozó chilei válogatott ellen ez is kevésnek bizonyult, csaptunk 11:1 arányú vereséget szenvedett. A kvalifikációs kör utolsó napja komoly izgalmakat hozott, hiszen a tét nem volt más mint a legjobb 24 közé jutás. A záró kör első fordulójában ismét Olaszországgal találkoztunk. A mérkőzést sokáig vezette a magyar válogatott, azonban az utolsó percekben az olaszok megfordították a meccset.

A záró kör második fordulójában a cseh csapat elleni visszavágó következett volna, amire – legnagyobb sajnálatunkra – a cseh válogatott nem érkezett meg, csupán a csapat pár tagja, akiket tét nélküli, barátságos meccs során győztünk le. A férfi csapat a legjobb 24 közé jutáshoz szükséges 3 pontját a fair playről és az ellenfél tiszteletéről szóló, jó kedélyű labdázással szerezte meg.

Végre! Ma elkezdődött a torna, de még hogy! Óriási felvonulással mutatkoztak be a csapatok, a főutcán végigvonulva értünk a Zocalo térre, többezer mexikói néző gyűrűjében. Már akkor is feltűnt, mennyien álltak oda mellénk fényképet készíteni, de később teljesen világossá vált: válogatott csapatként kezelnek minket. Ismeretlen lányok, apukák, gyerekek jöttek oda hozzánk, hogy egy képen lehessenek velünk, aláírást osztottunk sapkára, pólóra… Hihetetlen, mekkora hírverést csaptak a szervezők, így meg sem lepődtünk, amikor egy ENSZ fejes a főtitkár üdvözletét tolmácsolta nekünk. Az pedig külön öröm volt, hogy meglátogatott minket Dr. Kun Tibor maxikói magyar konzul.