Munkatársaink

Rákos András az első ezen a néven, A Hét Királyság Ura, A láncok letörője és szociális munkás
András Magyarországon és Egyiptomban nőtt fel. Szociális munkásként kezdte karrierjét, először egy árvaházban dolgozott, majd menekült és hajléktalan szállót vezetett Budapesten. Itt indította el egy nyolc főből álló hajléktalan csapattal az Oltalom Sportegyesületet, amikor csapatot szervezve nevezett a Cape Town-ban zajló hajléktalan világbajnokságra. Az afrikai bajnokság során vált egyértelművé számára, hogy a futballban sokkal nagyobb ösztönző erő rejlik, mint bármi másban, amivel addigi munkája során találkozott. Azóta elkötelezett híve a módszernek, amely a sportot használja arra, hogy a társadalom peremére sodródott emberek szociális képességeit fejlessze.

Szalay András
Az Oltalom Karitatív Egyesületnél a pályázati csoport vezetőjeként kapcsolódott munkája az Oltalom Sportegyesülethez, de szorosabban egy Erasmus+ Sport kiírású nyertes pályázat, az IRIS című projekt kidolgozása kapcsán került az OSE-val. Menedzseri munkát végez új beadott pályázatokkal és megvalósítás fázisában lévő projektekkel, főleg azok pénzügyi tervezése és elszámolása vonatkozásában. „Ezt a munkát csak úgy lehet eredményesen végezni, ha az ember azonosulni tud az OSE társadalompolitikai céljaival, ami számomra igen könnyű. Hátrányos helyzetű csoportok, főleg fiatalok társadalmi befogadását segíteni felemelő érzés. Remélem sikerül a közeljövőben is eredményes pályázatokat készíteni, hazai és nemzetközi együttműködésű projekteket megvalósítani.”

Bibó János
2015 tavaszán csatlakozott az OSÉ-hez. Előtte több mint tíz évig cégeknél oktatott angol nyelvet, rövid időre a közoktatásban (egy általános iskolában) is kipróbálta magát. Leginkább a nemzetközi projektekkel, pályázatokkal kapcsolatos anyagok (angol illetve magyar) fordításáért felel, valamint a nemzetközi partnertalálkozók munkálataiban segédkezik.
„Az OSE számomra inspiráló munkahely, ahol szakmailag és emberileg egyaránt elkötelezett kollégákkal dolgozhatok együtt érdekes és tanulságos projekteken. Célom, hogy a különböző projektek minél sikeresebb megvalósítását segítsem elő párhuzamosan avval, hogy sokat tanulok és értékes emberi kapcsolatokra teszek szert.”

Takács Borbála
Az alapképzést a Testnevelési Egyetemen, a mesterképzést pedig az ELTE Interkulturális Pszichológia és Pedagógia szakán végeztem, ahol szakdolgozati kutatásom során alakult ki bennem a lelkesedés, hogy hivatásként a sporttal, mint a társadalmi inklúzió egy kivételes és Magyarországon még kiaknázatlan eszközével foglalkozzak. Az OSE egyedülálló módon teremt a sport által olyan közösségeket, ahol különböző társadalmi buborékokban szocializálódó emberek oldott hangulatban, a sport közös nyelvét beszélve ismerhetik meg egymást és bővíthetik szociális hálójukat. Miközben saját fizikai és pszicho-szociális képességeiket is fejlesztik, csökkentik egymás és a többségi társadalom előítéleteit is. Szerencsésnek érzem magam, hogy sportszervezőként, szociális segítőként és edzőként egy ilyen kedves és szakmailag is sikeres csapathoz csatlakozhatok.

Gottgeisl Dóra
Érettségi után hirtelen felindulásból szociológia szakra jelentkeztem, majd pár év itthon és külföldön munkával töltött év után jelentkeztem szociális munkás képzésre, ahol krízis és traumamenedzsment szakirányon végeztem. Az ott eltöltött idő növelte érdeklődésemet az ember illetve természet által okozott katasztrófák egyénekre gyakorolt hatása illetve az ezek feldolgozásában segítséget adó különböző terápiás lehetőségek iránt.
Az Oltalom Sportegyesületnél elsősorban a szervezet hazai és nemzetközi pályázatainak koordinációját végzem, de érdeklődésemnek megfelelően nemcsak a menedzsment feladatokban veszek részt, hanem lehetőségem van belefolyni a projektek szakmai megvalósításába iletve az egyesület által a játékosaink számára biztosított szociális segítő munkába is.

Hegyi Frigyes
Már az oviban is labda volt a jelem, és a foci azóta is az egyik legnagyobb szenvedélyem. A labdarúgáson keresztül kötöttem a legfontosabb barátságaimat, szereztem életre szóló élményeket, és közben rengeteget tanultam önmagamról valamint a világról. Hiszek abban, hogy másoknak is legalább ennyit tud adni ez a sport. Így már 9 éve dolgozok azon különböző szervezeteknél, hogy a focin keresztül erősítsük a helyi közösségeket, fejlesszük az egyéni szociális készségeket és küzdjünk a társadalmi szakadékok ellen. Tartottam már edzéseket, foci kupákat, szegregált roma telepeken, gyermekotthonban, menekülteknek, javítóintézetben. Sokféle játékossal, sokféle problémával találkoztam a munkám során, de a labda mindenhol gömbölyű volt.

Horváth Sándor
Tartottam edzéseket állami gondozott fiataloknak, illetve 2011 és 2016 között dolgoztam a Bagázs Közhasznú Egyesületben, ahol ez idő alatt a bagi roma telepen élőknek több korosztályban is tartottunk hetente fociedzéseket, szerveztünk meccseket és edzőtáborokat. Célunk leginkább az volt, hogy a focin keresztül egy erős, összetartó közösséget tudjunk kiépíteni a helyi fiatalokból, ahol lehetőségük van készségeik fejlesztésére.
Az Oltalom Sport Egyesülettel 2015-ben találkoztam, amikor a korábbi csapatunkkal barátságos meccset játszottunk az Oltalom SE utánpótlás és felnőtt csapatával. Azóta több az egyesület által szervezett programon és edzésen is részt vettem, de igazán aktívan csak 2018 februárjától vagyok része az Oltalom SE csapatának, 2018 Novemberében például eljutottam a csapattal a mexikói HWC világbajnokságra. Jelenleg az Oltalom SE keretein belül tartok edzéseket egy helyi Leánynevelő Intézetben.

Végh Imre
A Kodolányi János Főiskola szociális munkás szakán végeztem. Eddigi munkám során értelmileg akadályozott emberekkel foglalkoztam Dunakeszin egy rehabilitációs intézetben, ahol legnagyobb sikeremnek az Életfa KSE. létrehozását és működtetését tartom. A sportot és ezen belül a labdarúgást az egyik leghatékonyabb rehabilitációs és inklúziós eszköznek tartom szociálisan hátrányos helyzetű egyének és csoportok jóllétének és életminőségének javítására.

Turcsik Tímea
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociálpedagógia szakára jártam, ahol a gyakorlataim során büntetés-végrehajtás alatt álló felnőttekkel és fiatalokkal foglalkoztam legfőképp. Az egyik javítóintézeti kutatásom során világossá vált, hogy a legtöbben a sportban látják a legjobb reszocializációs lehetőséget, és sokuknak ez az egyetlen stabil dolog, amiben még bízni tudnak. A football szeretete mellett ez volt a másik ok, amiért jelentkeztem, hiszek abban, hogy a sportszerű viselkedés a pályán kívül is megjelenik a sportolók mindennapjaiban, ezzel segítve különböző társadalmi csoportok közötti gátlások felboldását.
Az OSE-nél szociális munkásként segítem az edzéseket, illetve párhuzamosan a szociális irodában is tevékenykedek.